...Ne irigykedjünk

Bortörténelem

16 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

Bortörténelem a Mátraalján

Mátraalja lakosságának életében a kora középkortól meghatározó szerepet játszik a szőlőművelés és a borkészítés. A térségben már a második évezred legelejétől foglalkoznak a szőlő termesztésével. Az 1300-1400-as években pedig a térség több települése is városi rangot kapott (Gyöngyös, Visonta), ennek következtében e városok a boraikkal szabadon kereskedhettek, a szőlészet-borászat a települések gazdálkodásában meghatározó szerephez jutott.
A XVI - XVII. századi török megszállás időszaka a szőlő- és bortermelésre sem hatott kedvezően, általánossá vált a pincék kifosztása, az útonállók pedig gyakran kirabolták a bort vásárolni szándékozó polgárokat.

A mátraaljai bor a külföldiek előtt a XVII. századtól vált egyre ismertebbé. Evlia Cselebi, egykori török történetíró az alábbi megállapítást tette Gyöngyös bora kapcsán: "Édes ízű, bő levű, tizenhét féle szőlője van, s közte hétféle muskát szőlő. Borának nincsen párja sem Arábiában, sem Perzsiában... Rózsaszínű, fehér és zafírhoz hasonló sárga borai vannak."

A XVIII. század eleji békés időszak kedvezett a szőlészet megújításának is. Újraindultak a szőlőtelepítések, a termelők érdekének képviseletében hegyközségek alakultak. A földesurak is sorra létesítettek majorsági szőlőföldeket; több nagy pince is ekkortájt került kialakításra, a XIX. század elején pedig már minőségi bortermelés zajlott a térségben. Egy kortárs történész l863-ban ezt írta a gyöngyösi bortermelőkről: "Meg kell vallani, hogy az országban ritkán találni oly értelmes népet a szőlőművelésben, mint a gyöngyösit, kinek szőlője valóságos gyönyörű kert."

A történelmi Magyarország 41 borvidékét elpusztító filoxéravész térségünket sem kímélte. A szőlőgyökértetű okozta pusztításból Gyöngyösnek még alig sikerült kilábalnia, amikor 1917-ben tűzvész ütött ki a városban. Ekkor - jellemzően - víz híján borral oltották a lángokat.

Nem kedvezett a térség borászatának a II. világháború és az azt követő infláció, valamint az államosítás sem. A bortermelésben nem a minőségi bor előállítása vált céllá, hanem a nagy mennyiségű tömegboré. Ezen változtatott a nagyarányú állami támogatás, amit mgtsz-ek vehettek igénybe; továbbá a gépesítés bevezetése és a telepített fajták helyes megválasztása. Javulni kezdett a minőség, és fokozatosan emelkedett a termésátlag.

1990-ben, a tulajdoni viszonyok megváltozása során a telepítések nagy része újra egyéni tulajdonba, családi gazdaságok kezébe került. Az ő szerepük a minőségi és különleges minőségű borok termelésében egyre jelentősebb. Talpon maradt továbbá és virágzik több nagyüzem is, kiváló minőségű boraikat itthon és külföldön egyaránt kedvelik. Az utóbbi években mind a családi, mind a nagyobb borgazdaságok átütő sikereket tudtak elérni a borminőség javulásában is.

Gyöngyös és környéke az "a hely, ahol a Nap és a Hegy összeér". A borvidék ökológiai adottságai a szőlő- és bortermelésre igen kedvezőek. A Mátra hegyvonulatai a domboldalakat védik az északi széltől, s a szőlőterületek többsége az erdők között húzódik meg. A talajok változatosak, mély rétegűek, tápanyagokban gazdagok. Kedvez a bortermelésnek a napfényes napok nagy száma és a csapadék mennyisége is, mindezek eredményeképp kitűnő minőségű bor készül a térségben.

Legjobb minőségű boraink kétségtelenül a korai és középkorai fehérborszőlő-fajtákból állíthatók elő, amelyekkel bátran versenyre kelhetünk a világ hasonló boraival. A szőlőterület kb. 7000 hektár. Minden szőlőfajtának saját karaktere van. Míg a török uralom alatt a kékszőlő-termesztés dominált a területen, az l880-as filoxéravészt követően az új telepítések zömét a fehér szőlő adja. A borvidék fehérborai illatban, zamatban gazdagok, inkább lágy karakterűek. A hagyományos Olaszrizling, Hárslevelű, a Leányka, az Ottonel muskotály, a Rizlingszilváni mellett meghonosodtak a Chardonnay, a Szürkebarát, a Tramini és más minőségi fajták is. A borvidéken azonban a lágy fehérborok mellett megtalálhatóak a telt, nehéz fehér- és a testesebb vörösborok is.

Forrás:http://matrahegy.hu/gasztronomia/gasztronomia.php?id=1

Címkék: Mátraalja bortörténelem